Hát ez a nap is eljött. Az X-Factor óta nem lehetett olyan élményünk, mint ez. Senki sem karolt föl minket, senki sem segített, nemcsak nem segítettek, hanem nem is akartak segíteni. Éltük tovább a saját átlagos életünket. És erre meg egy telefonhívás lehet hogy megváltoztatja az életünket, de lehet hogy nem. De bízok benne, hogy igen. Hisz a One Direction a világ legjobb, leghíresebb, leghe..khmm. Na jó az még nem. Legalábbis számomra. De Mia és Lily számára már a "kezdetek" óta. Jó, nem vitatkozom velük, hanem eltűröm azokat a perceket. Amúgy meg kell jegyeznem, de ezt még senki sem tudja, vagy senki sem látta de azthiszem, vagy érzem, hogy valaki figyel. Tudom hülyén hangzik de ez az igazság. Nemtudom, hogy ki lehet de nagyon közel van hozzám. Félek, sőt rettegek. Mivan ha valami ismerős, aki végül kiderül, hogy csak az elveszett bátjám vagy a nővérem, vagy mittudomén kim. A lényeg hogy valaki figyel de én ezért a koncertet nem adom fel. Végig kell csinálnom, ha törik, ha szakad. Nem hagyhatom cserben a lányokat egy ilyen kis pitiáner dologért. Ha már eddig eljutottunk, akkor tovább is kell vinni.
Meg kell csinálni, meg kell csinálni.. Ezt mondogattam magamban a színpad felé vezető úton. A londoni O2 aréna hatalmas. Nemtudom hogy mi lesz, de remélem semmi baj. Aztmondták, hogyha az éneklésnél valami technikai probléma adódna akkor kérjük el a fiúktól a mikrofont. Most hogy átgondoltam mindezt egy kicsit megnyugtatott. Lenyugodtam.
- Tori, tudod negatív energia ki, pozitív be!- mondta Lily.
- Köszönöm Lily a megnyugtató szavakat. Nagyon jó esett. -mondtam nevetve, majd megöleltem.
- Lányok 5 perc!- szólt az egyik rendező a függöny mögül. Ekkor hirtelen mindannyian elkezdtünk ugrándozni és sikítozni, persze nem olyan hangosan. Gyorsan megöleltük egymást.
- SINGERÖLELÉS! - mondta Mia.
Ja csak a rend kedvéért. Nem kell fuvoláznunk, mert ez túlságosan lerontaná a koncert hangulatát, és helyette mást énekelünk. Most a koncert elején is mi konferáljuk föl a fiúkat egy pörgős dallal és amikor elmennek átöltözni vagy mi, akkor is énekelünk, de akkor a saját számunkat, ami egy kicsit lassú de a végére egész gyors lesz. Nagyon fülbemászó a dallam.
-Lányok színpadra!- szólt újra a rendező, mire én is föleszméltem.
Kimentünk. Az arénát ellepték a rajongók, akik tátott szájjal néztek, olyan ezek meg mit keresnek itt egy 1D koncerten arckifejezéssel. Nem tartott tovább egy percnél, míg mi ott álltunk, szerencsénkre az egyik fiú fölkomferált minket.
Azthiszem Liam volt az.
- Bocsánat emberek, de adódott egy kis technikai probléma és mi még nem vagyunk kész és ezért a Singers ad elő egy dalt. Köszönjük a kitartásotokat. Nemsokára jövünk, addigis hallgassátok a lányokat!- ezzel a mondattal befejezte az összes mondandóját és elindult a zene amire ráénekeltük a dalt. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy én kezdtem és én kezdtem és sajnos én vagyok a "félénk" lány. De most ahhoz képest legelőször tök szépen énekeltem el. Állítólag. A második versszakot Mia énekelte és a lezáró részt kapta Lily, aki meglepő módon gyönyörűen fejezte be a végét. A közönség csak úgy tombolt. Furcsa érzéssel töltött el ez az egész, hiszen már rég volt ilyen élményünk. Az X-Factor óta nem volt ilyen felemelö érzés egy több mint 100000 fős közönség előtt. A lányok már remegtek az idegességtől a dalunk végén, de megérte. A közönség állva tapsolt minket. Miután lementünk elkezdődött az igazi buli. A tanárunknak köszönhetően, magyarán nekünk, VIP jegyesek voltunk így bármit csinálhattunk a színpad mögött. Jó azért nem mindent csak úgy általános dolgokat. Mia és én megkerestük a mosdót, amit sikeres 20 perc keresés után megtaláltunk. Nem tudott senki sem eligazítani, mivel mindenkinek a fiúkat kellett figyelni.
Felháborító. Most komolyan nem elég nekik 500 testőr?? Hátul sincs senki...
De ez persze nem a fiúk hibája hanem mondhatnábk, hogy a menedzser hibája. Beszervez nekik kb.500 testőrt a színpad környékére de 2-3-at nem tudnának betenni hátra. Nem... Minek, az már túl nehéz feladat lenne. Nem azért mondon ezt mert utálom őket, hanem azért, mert nem birom elviselni azt a tömegnyomort ott elől. Az nem elég, hogy közel százezres közönségük van, nem még kell 500 őr.... OK.
A koncert után elindultunk hazafelé. Paul a fiúk menedzsere beszervezett nekünk egy kocsit, hogy az egyből hazavigyen minket külön-külön. Az én lakásom volt a legközelebb így én búcsúzkodtam el leghamarabb a lányoktól. Bementem lepakoltam és levetettem magamat a kanapéra. Nagyon fáradt voltam, így könnyen és nagyon álomba szenderedtem............
