-Szia Tori! Bocsi hogy fölébresztettelek.-mondta mint egy óvodás aki bocsánatot kért ha valakit megbántott.
-Szia Lily. Semmi baj. Mit keresel te itt....-rápillantottam az órára, amit mellesleg alig láttam.-..8-kor?
-Semmit, csak gondoltam eljövök mert unatkoztam otthon.-mondta. Láttam a szemében hogy édes kis hazugságot mondott most el nekem.
-Drága Lily!- leültem mellé a kanapéra.- Nekem nem kell hazudnod látom rajtad hogy valami másért jöttél.
-Én nem hazudok, kikérem magamnak!- mondta mint egy lázadó hercegnő.
-Jó akkor felőlem el is mehetsz. Lewis kérem kisérje ki a hölgyeményt!- folytattam a példáját, de a végét már elkuncogtam. Velem együtt folytatta a nevetést, aminek szerintem a szomszédok is nagyon örülhettek korán reggel.
-Na, de tényleg mondd már meg mi a baj. Megérkezett a piroslevél, összevesztél Miaval? Találtál magadnak egy helyes csávót vagy mi van?!- szegeztem neki a kérdéseimet amin elröhögte magát.
-Nem semmi sincsen. Csak izgulok.-mondta teljesen nyugodtan a válaszát.
-Komolyan, ennyi?! Ezért tettem föl neked egymillió kérdést amire még én sem tudom a válaszokat?!- mondtam szinte meglepődötten. Lily sosem izgul, semmilyen fellépés előtt, de most igen? Ez furcsa számomra, hiszen kiskorom óta ismerem, és én erre csak most jövök rá? Ok.
-Igen ennyi.-mondta határozottan.
-Ésakkor ha szabad megkérdeznem miért is izgulsz? Hiszen te sosem izgulsz semmilyen fellépés előtt, de most igen. Na erre válaszolj csajjszi!- szegeztem neki a kérdésemet és a csajszi szóban a j betűt egy kicsit meghosszabbítottam.
-Hát nemtudom. Én sosem izgulok főleg nem fellépés előtt. De most ez egy külön alkalom. Ugyanis a One Directionnal lépünk fel érted?!- kezét a vállamra tette és elkezdett rázni mintha nem lennék ébren.
-Óh, szóval ez a nagy helyzet. Azért izgulsz mert a világ legnagyobb és legjobb bandájával lépünk fel?-meglepődtem.
-Igen! Wiiiiiiii!- mint egy óvodás úgy sikoltozott.
-Jólvan na nyugi! Csinálok neked egy bögre teát hátha lenyugszol végre. Jó?- kérdeztem a mostanára teljesen megbolondult lánytól.
-Jó! Igen kérek, de barackos legyen!
-Olyan lesz amilyet találok! Nehogy már te döntsd el hogy milyen legyen, miközbe te bejössz a lakásomba, elkezdesz visítozni mint egy óvodás, én meg csinálok neked egy teát, és még te akarod eldönteni hogy milyen legyen? Hát szégyelld el magad...-jó kis humornak szántam úgy a nap elején, de szerencsére nem vette komolyan. Csak ott ült tovább és bámult ki az ablakon. Szerintem föl sem tűnt neki hogy hozzá beszélek. Mindegy. Odavittem a teáját, ami persze barackos volt. Időközben rájöttem hogy indulni kéne, hiszen ma FŐPRÓBAA!! Gyorsan fölszaladtam fölöltözni, de nem tudtam hogy mit vegyek fel. Tipikus női probléma...sajnos..
Mikor már az egész szekrényt átkotortam egy normális göncért, elordítottam magam, aminek a következménye az lett, hogy feljött Lily a szobámba. Az ő szemében a szobám szerintem úgy nézhetett ki mintha egy bomba robbant volna ott. Szó szerint tátott szájjal állt meg az ajtóban.
-Szia!- mosolyogtam rá aranyosan.
-Hát itt meg mi a franc történt? Mivan jött Attila és a hun serege és mindent szétzúzott? Vagy mivan?
-Nem csak nem találok egy normális ruhát, amit föltudnék venni.
-Jajj Tori ne kezd már megint... Jó akkor majd segítek.
-De imádlak! Köszönöm!- mondtam majd megöleltem.
És a döntés megszületett.
A választás egy vajszínű blézer volt és egy fehér póló, amit egy fekete-sárga mintás szoknyával párosítottunk.
Mire végre elkészültem addigra már Mia is ott várakozott az ajtóban Lilyvel egyetemben.
-Na, csajok! Készen álltok?
-Igeen!!- felelték egyszerre.
Végre sikerült elindulnunk.
A főpróbával kapcsolatban: ugye mivel ez a főpróba ezért az 1D is ott lesz a próbán. A dalunkat is megnézik és a szenvedésünket a cserénél. Remélem a rajongók föl fognak ismerni, hisz szerintem így is alig bírunk majd bejutni. De legalább gyakoroltunk rá a múltkor, amikor a Starsbucksba akartunk bemenni, csak itt most lesznek izmos testőrök(remélem) akik megvédenek minket az őrült rajongóktól.
Mia ébresztett föl a merengésemből, mikor az épület előtt voltunk. Az O2 aréna volt az természetese, ami az egyik legnagyobb aréna Londonban. Az aréna előtt már ott állt pár rajongó és mivel mi egyedül mentünk nem bírtunk elmenekülni a rajongók elől. Csodálkoztam hogy felismertek minket, mivel a "Singers" nem valami felkapott banda. Mindegy majd a rajongók elterjesztik mindenhol és majd mi is nagyon jók leszünk....Haha.. Szépálom..
Naszóval,mivel nem voltak ott biztonsági őrök, kénytelenek voltunk leállni és autogramot osztani és fényképet csinálni. 5 perc múlva valaki meglátott minket és elkezdett integetni hogy menjünk oda. Mivel megint egy Olimpiai sportág volt bejutni ezért nem sétáltunk hanem befutottunk az arénába. Csodák csodájára tanárnő állt az ajtóban, aki már nagyon ideges volt hogy miért késtünk ennyit meg ilyenek... Tipikus Liza néni...
-Gyerünk lányok!!Egy, kettő!! Szaporábban! Az öltözőtökhöz ez az úr vezet majd!-mondta siettetve majd elment valami fontos ügyet elintézni. Mi lehetett fontosabb egy koncertnél, amin a tanítványai lépnek föl? Mivan a gyereke szül vagy mi? Nem agyaltam tovább rajta. Beértünk az öltözőbe. Első látásra kicsinek tűnt, de amikor beléptünk csak tátott szájjal néztünk meg mindent. Akkora volt az öltöző, hogy még egy gorilla is elfért volna kényelmesen bent.
Bementünk, lepakoltunk és kiderült hogy holnap kapunk egy stilystot és egy fodrászt, akik megcsinálják a hajunkat. Legalább nem kell holnap azon filóznom hogy mit vegyek föl.
-Lányok színpadra! Szólított minket Liza néni, mert először mindig énekelni kell. Ja és Stefi néni nincs itt ezért nem fuvolázunk ma. Juhé! 1 gonddal kevesebb.
Liza néni vezetett föl minket a színpadra, amin előadtuk a Little Me-t a Little Mix új számát, majd a Heart Attack-ot Demitől. Persze a végén volt a mi számunk. Ja és ki nem hagyhatjuk azt hogy a fiúk bent ültek az egész próba alatt, csak azt hitték hogy nem látjuk őket, mivel a terem végén ültek elrejtőzve.
Mikor végeztünk visszamentünk az öltözőbe és elindultunk haza. Csak 2 és fél órát próbáltunk és így is alig akart Stefi néni elengedni. De most azt mondta hogy jó, de ez volt az utolsó alkalom!
Elindultunk haza mindegyikünket hazakisértük. Sajnos én laktam a legközelebb, ezért én váltam el először a lányoktól. Kaptak mind a ketten egy hazalmasnagy ölelést, és még egy nagy csoportos ölelést is. Beértem leültem tévézni egy fél óráig, majd elmentem lezuhanyozni majd befeküdtem a pihe puha ágyikómba mert már nagyon fáradt voltam. Izgultam, és ideges is voltam a holnap miatt. De majd meglátjuk mit hoz a holnap remélem nagyon jók leszünk........
-Na, de tényleg mondd már meg mi a baj. Megérkezett a piroslevél, összevesztél Miaval? Találtál magadnak egy helyes csávót vagy mi van?!- szegeztem neki a kérdéseimet amin elröhögte magát.
-Nem semmi sincsen. Csak izgulok.-mondta teljesen nyugodtan a válaszát.
-Komolyan, ennyi?! Ezért tettem föl neked egymillió kérdést amire még én sem tudom a válaszokat?!- mondtam szinte meglepődötten. Lily sosem izgul, semmilyen fellépés előtt, de most igen? Ez furcsa számomra, hiszen kiskorom óta ismerem, és én erre csak most jövök rá? Ok.
-Igen ennyi.-mondta határozottan.
-Ésakkor ha szabad megkérdeznem miért is izgulsz? Hiszen te sosem izgulsz semmilyen fellépés előtt, de most igen. Na erre válaszolj csajjszi!- szegeztem neki a kérdésemet és a csajszi szóban a j betűt egy kicsit meghosszabbítottam.
-Hát nemtudom. Én sosem izgulok főleg nem fellépés előtt. De most ez egy külön alkalom. Ugyanis a One Directionnal lépünk fel érted?!- kezét a vállamra tette és elkezdett rázni mintha nem lennék ébren.
-Óh, szóval ez a nagy helyzet. Azért izgulsz mert a világ legnagyobb és legjobb bandájával lépünk fel?-meglepődtem.
-Igen! Wiiiiiiii!- mint egy óvodás úgy sikoltozott.
-Jólvan na nyugi! Csinálok neked egy bögre teát hátha lenyugszol végre. Jó?- kérdeztem a mostanára teljesen megbolondult lánytól.
-Jó! Igen kérek, de barackos legyen!
-Olyan lesz amilyet találok! Nehogy már te döntsd el hogy milyen legyen, miközbe te bejössz a lakásomba, elkezdesz visítozni mint egy óvodás, én meg csinálok neked egy teát, és még te akarod eldönteni hogy milyen legyen? Hát szégyelld el magad...-jó kis humornak szántam úgy a nap elején, de szerencsére nem vette komolyan. Csak ott ült tovább és bámult ki az ablakon. Szerintem föl sem tűnt neki hogy hozzá beszélek. Mindegy. Odavittem a teáját, ami persze barackos volt. Időközben rájöttem hogy indulni kéne, hiszen ma FŐPRÓBAA!! Gyorsan fölszaladtam fölöltözni, de nem tudtam hogy mit vegyek fel. Tipikus női probléma...sajnos..
Mikor már az egész szekrényt átkotortam egy normális göncért, elordítottam magam, aminek a következménye az lett, hogy feljött Lily a szobámba. Az ő szemében a szobám szerintem úgy nézhetett ki mintha egy bomba robbant volna ott. Szó szerint tátott szájjal állt meg az ajtóban.
-Szia!- mosolyogtam rá aranyosan.
-Hát itt meg mi a franc történt? Mivan jött Attila és a hun serege és mindent szétzúzott? Vagy mivan?
-Nem csak nem találok egy normális ruhát, amit föltudnék venni.
-Jajj Tori ne kezd már megint... Jó akkor majd segítek.
-De imádlak! Köszönöm!- mondtam majd megöleltem.
És a döntés megszületett.
Mire végre elkészültem addigra már Mia is ott várakozott az ajtóban Lilyvel egyetemben.
-Na, csajok! Készen álltok?
-Igeen!!- felelték egyszerre.
Végre sikerült elindulnunk.
A főpróbával kapcsolatban: ugye mivel ez a főpróba ezért az 1D is ott lesz a próbán. A dalunkat is megnézik és a szenvedésünket a cserénél. Remélem a rajongók föl fognak ismerni, hisz szerintem így is alig bírunk majd bejutni. De legalább gyakoroltunk rá a múltkor, amikor a Starsbucksba akartunk bemenni, csak itt most lesznek izmos testőrök(remélem) akik megvédenek minket az őrült rajongóktól.
Mia ébresztett föl a merengésemből, mikor az épület előtt voltunk. Az O2 aréna volt az természetese, ami az egyik legnagyobb aréna Londonban. Az aréna előtt már ott állt pár rajongó és mivel mi egyedül mentünk nem bírtunk elmenekülni a rajongók elől. Csodálkoztam hogy felismertek minket, mivel a "Singers" nem valami felkapott banda. Mindegy majd a rajongók elterjesztik mindenhol és majd mi is nagyon jók leszünk....Haha.. Szépálom..
Naszóval,mivel nem voltak ott biztonsági őrök, kénytelenek voltunk leállni és autogramot osztani és fényképet csinálni. 5 perc múlva valaki meglátott minket és elkezdett integetni hogy menjünk oda. Mivel megint egy Olimpiai sportág volt bejutni ezért nem sétáltunk hanem befutottunk az arénába. Csodák csodájára tanárnő állt az ajtóban, aki már nagyon ideges volt hogy miért késtünk ennyit meg ilyenek... Tipikus Liza néni...
-Gyerünk lányok!!Egy, kettő!! Szaporábban! Az öltözőtökhöz ez az úr vezet majd!-mondta siettetve majd elment valami fontos ügyet elintézni. Mi lehetett fontosabb egy koncertnél, amin a tanítványai lépnek föl? Mivan a gyereke szül vagy mi? Nem agyaltam tovább rajta. Beértünk az öltözőbe. Első látásra kicsinek tűnt, de amikor beléptünk csak tátott szájjal néztünk meg mindent. Akkora volt az öltöző, hogy még egy gorilla is elfért volna kényelmesen bent.
Bementünk, lepakoltunk és kiderült hogy holnap kapunk egy stilystot és egy fodrászt, akik megcsinálják a hajunkat. Legalább nem kell holnap azon filóznom hogy mit vegyek föl.
Liza néni vezetett föl minket a színpadra, amin előadtuk a Little Me-t a Little Mix új számát, majd a Heart Attack-ot Demitől. Persze a végén volt a mi számunk. Ja és ki nem hagyhatjuk azt hogy a fiúk bent ültek az egész próba alatt, csak azt hitték hogy nem látjuk őket, mivel a terem végén ültek elrejtőzve.
Mikor végeztünk visszamentünk az öltözőbe és elindultunk haza. Csak 2 és fél órát próbáltunk és így is alig akart Stefi néni elengedni. De most azt mondta hogy jó, de ez volt az utolsó alkalom!
